|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 4 találat | lapozás: 1-4 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Nathalie Kálnoky (Nathalie Germond) 2008. január 25.A magyar tudományosság számára figyelemre méltó esemény, ha francia történész a magyar, különösen a székely történelem iránt érdeklődést mutat, s kutatásainak eredményéből könyvet ír. Nathalie Kálnoky (Nathalie Germond) jogtörténész doktori értekezésének tárgyául választotta a középkori székely jog- és alkotmánytörténetet, amelyet most Székely Melinda fordításában magyar nyelven is olvashat az érdeklődő. /Nathalie Kálnoky: A nemes székely nemzet konstitúciói és privilégiumai, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica, 57./ A kötethez Egyed Ákos írt bevezetőt. /Nathalie Kalnoky: A nemes székely nemzet konstitúciói és privilégiumai. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./2008. február 27.Marosvásárhelyen a Bernády Házban megnyílt Felvincen élő Sipos László festőművész tárlata, egyúttal bemutatták a munkásságáról szóló albumot, megjelent Tőzsér József, az albumot kiadó csíkszeredai Pallas Akadémia Kiadó igazgatója is. Tőzsér József szólt a tizenötödik évét ünneplő kiadóról, illetve a megjelenés előtt álló kötetekről: Nyirő József Elszántak és Havasok című regényeiről, Páter Benedek ferences atya kolostortörténetének második, többek között a csíksomlyói kolostort bemutató kötetéről, Natalie Kálnoky grófnő könyv formájában megjelenő doktorátusi dolgozatáról, illetve a Műterem-sorozat legutóbbi, Major Gizellát bemutató kötetéről. /Nagy Botond: Boszorkánykonyha az értéktelenség korából. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./2011. január 29.A székely társadalom — Településrendszerünk kialakulásaA székelység a mai Székelyföldre telepedése idején létrehozta ma is fennálló településszerkezetét. Természetesen, a későbbiekben is alapított kisebb településeket, illetve a nagyobbak szétváltak. Egyed Ákos akadémikus-történész úgy véli, hogy a 11—12. században letelepedő székelység falvainak jó része már bizonyosan megvolt. A legutolsó székely tájegység, székely szék, Aranyosszék településeiről fennmaradt korabeli falunévsor arról tanúskodik, hogy a 13. század második felében itt is kialakult a későbbi településrendszer szerkezete. Mivel a székelyek telepítése összefüggött a határvédelem átszervezésével, ezért nyilvánvaló, hogy ez sokkal gyorsabban történt, mint azt a szakemberek eddig gondolták. E sorok írója úgy véli, hogy székely áttelepítések nagyon rövid idő alatt valósultak meg, alaposan átgondoltak és előre megtervezettek voltak. Azért használom a többes számot, mert a székelység különböző csoportjai nem egyszerre szállták meg a mai Székelyföldet, így a dél-erdélyiek külön, a telegdiek és a marosszékiek más-más időpontban kerültek ide, de a különböző székely csoportok áttelepedése Erdély különböző pontjairól gyors volt. Talán a marosiak nem is ,,telegdi székelyek" voltak, ők Nyugat-Magyarországról, Moson vidékéről érkeztek, és a székelységen belül jól elkülöníthető csoportot alkottak. Nathalie Kálnoky a székelyekről írt tanulmányában ugyanezt állítja. Egy biztos, a telepítés, a letelepedés nem volt spontán jellegű, mielőtt megszállták a benépesítésre kiszemelt területet, alaposan felmérték a tájegység kiterjedését és az ott lakó, többnyire magyar őrségek népességét, lakóhelyét. Támpontunk arra nézve, hogy mennyi idő alatt valósulhat meg egy közösség állatállományának, vagyonának és népének átköltöztetése egy másik –– több száz kilométerre fekvő –– vidékre, nagyon kevés. Az 1200-as évek táján megvalósított székely áttelepítés idejére vonatkoztatva, analógia és okmányokkal is igazolható erdélyi példa az 1334-es betelepítés. A nevezett időpontban –– a magyar király parancsára –– Bogdán vlach (román) vajda néhány ezer főt számláló népét telepítették át a Kárpátokon túlról Magyarország területére (de terra sua in Hungariam), a jórészt lakatlan máramarosi erdőrengeteg völgyeibe, királyi birtokokra. Ennek szakszerű lebonyolítására a király az ország egyik legnagyobb közjogi méltóságát, a kalocsai érseket bízta meg. E komoly szervezést, irányítást követelő feladat megvalósítása kilenc hónapot igényelt. Tény, a különböző székely csoportok áttelepítése Délkelet-Erdélybe néhány hónapba telt. Korábban és ma is elterjedt elképzelés, hogy a székelység letelepedése a mai Székelyföldre, az Erdélybe telepített nyugat-európai néptöredékekével, a szászokéval párhuzamosan, vándormozgalommal, spontán módon, hosszú évtizedek alatt valósult meg abban az ütemben, ahogy a nyugat-európai telepesek érkeztek. Ez azonban téves elképzelés, mert a katonai és a határvédelmi feladatkör nem tette lehetővé e katonailag szervezett társadalom szétszóródását. A gyors, néhány hetes, esetleg néhány hónapos átköltöztetéssel kapcsolatos véleményem kialakításakor figyelembe vettem azt is, hogy az átköltözést egy nagyállattartó, katonailag jól szervezett lovas népcsoport valósította meg, amely alaposan ismerte jogait és kötelezettségeit, amire szabad emberi jogállása kötelezte. Ugyanakkor az említett, a Kárpátokon túlról betelepített közösségekről ezt nem állíthatjuk, mert azok nem nagyállattartó közösséget alkottak, illetve nem katonailag szervezett társadalomban éltek. Elképzelésem szerint a költözésre tavasszal, nyárelőn került sor, mert a zord hegyvidéken időben fel kellett építeni az új szálláshelyeket, ki kellett jelölni a faluhatárokat, miközben a székely közösségeket ismét ütőképes, könnyen és gyorsan mozgósítható katonai rendszerbe kellett szervezni. Határozottan állítom, hogy a székelyek áttelepedése a magyar királyság céljainak megfelelően valósult meg, tehát nem spontán vándormozgalommal. Megfigyelhető, hogy a székelyek a mai Székelyföld különböző tájegységeit nemzetségek szerint szállták meg. A telepítés során ügyeltek arra is, hogy a korábbi nemzetségi struktúrákat, ágakat ne verjék szét, de ha a szükség úgy hozta, újjászervezték és kiegészítették a hiányos nemzetségi kereteket. A vérségi, a nemzetségi szervezési keretek többsége, azok, amelyek organikusan alakultak ki, fennmaradtak, így biztosítva a korábbi katonai szervezési szerkezet működtetését. Először a nemzetségfők, a nemzetségek területét jelölték ki, majd a nemzetségi ágak szerint húzták meg a határokat. (folytatjuk) Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 27.A magyarság lélekszáma a korai századokbanArab források Nathalie Kálnoky úgy véli, hogy az Árpád vezette törzsszövetség, amely több vezér, fejedelem parancsnoksága alatt állt, inkább politikai szövetséget alkotott, mint etnikait. A magyar törzsszövetség etnikai összetétele hasonlítható a pusztai népekéhez, így a kazárokéhoz és a bolgárokéhoz, amely államok szintén heterogén összetételűek voltak. László Gyulával teljesen egyetértve gondoljuk azt is, hogy „a magyarok különböző népneveinek tartott nevek nem egyazon népnek – a magyarnak – más és más neve, hanem valóban más népeket jelentenek, amelyek összeolvadásából keletkezett" Árpád népe. Ezt azért emeljük ki, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a honfoglalás előtti korra vonatkoztatva is egységes magyar törzsszövetségben, népben gondolkodjunk. Márpedig a különböző származású törzsek még a vérszerződés (884 táján) megkötése utáni évtizedekben is őrzik önállóságukat, némely törzsfő még a magyar állam megszervezése kezdetén is igyekszik érvényesíteni politikai különállását. Al-Dzsarmi a 800-as évek előtti időszakra vonatkoztatva valóban egy turk (magyar) fejedelemre és törzsre gondolt. Ibn Hurradadbih Utak és országok című könyvében, melynek első változata 846-ban, bővített változata 885-ben készült el, arról tudósít, hogy a magyarok függetlenek, önállóak, nincsenek alárendelve a kazároknak, a bolgároknak, de a bizánciaknak sem. Mindenképp a Megyer törzsre és nem a törzsszövetségre gondolt, mert Ibn Hurradadbih a magyarokról szóló adatait szintén al-Dzsarmitól vagy Harun ibn Jahjától vette át, márpedig az általuk leírtak a 800 körüli állapotokra vonatkoznak. A magyarság száma az arab források tükrében Mivel Dzsajháni beszámolója a 800-as évek tájáról tudósít, és egy törzsről ad hírt – míg a Hétmagyar törzsszövetség megalakulására csak 884 táján került sor –, bátran állítható, hogy az arab forrásokban szereplő lovas hadsereg felállítására vonatkozó tudósítás nem a honfoglalás kori összmagyarságról ad hírt. Ha a Megyer törzs fő- és alkirálya a 800-as években húszezer fős fegyverforgatót mozgósíthat, akkor három nemzedékkel később már huszonötezer fős fegyverforgatóval rendelkezik. Ha a nyolc törzs haderejét külön-külön – háromnemzedéknyi idő után – huszonötezer fős átlagra becsüljük, akkor a törzsszövetség hadra mozgósítható férfinépe elérhette a kétszázezret, amelyet öttel beszorozva egymilliós lélekszámú honfoglaló népességet kapunk. Természetesen, a nyolc törzs sem lehetett egyforma, úgy tűnik, hogy a Megyer, a Nyék és a Kürtgyarmat a nagyobbak közé tartozott, az öt törzs valamivel kisebb népességű volt, míg a három törzset magában foglaló kavarok lélekszáma is jelentős lehetett. Muagerisz állama A Fekete-tenger északi vidékein, Meotisz közelében 530 táján igazolható egy olyan hun–bolgár (onogur) törzsi állam léte, amelynek uralkodója a Muagerisz nevet viselte, egy olyan személynevet, amely a Magyar törzs nevével azonos. A törzsnév és az uralkodó nevének azonossága nem lehet véletlen, és az sem, hogy a későbbiek során ez lett az egész törzsszövetség és nép közös neve. Úgy vélem, hogy Muagerisz felvette annak a törzsnek a nevét, amelynek ura (fejedelme) lett, ezzel is hangsúlyozva a törzs fölötti birtoklás jogát. Tudunk arról is, hogy épp ez idő tájt vívtak ádáz harcot az uralkodó család fiai a hatalomért, és a törzsnév személynévvé is ekkor alakult. Asztalos Miklós szerint a pusztai népeknél „a harcokban rendszerint egy törzs magához ragadja az irányító szerepet, és ekkor a törzs vezére az egész törzsszövetségnek, a népnek is vezére lesz". A hatalmasabb törzs neve lesz a törzsszövetség megnevezése is. A magyarságra vonatkoztatva ennek emlékét Anonymus krónikája őrzi meg. Az általa használt név a Hetumoger (Hétmagyar), Paizs Dezső értelmezése szerint „a Magyar vagy Megyer törzs vezérelte hét törzs"-et jelent. A Megyer vagy Magyar törzsnevünket a szakirodalom magyar eredetűnek tartja, de gondolatébresztő lehet Asztalos Miklós meglátása, amely szerint kettős eredetű, mert a törzsnév első fele finnugor, a második bolgár-török. Egy biztos, a pusztán az etnikai kavarodás, a különböző törzsek keveredése, egyesülése általános jelenség volt. Az egymás szomszédságában élő rokon törzsek között elsősorban védelmi jellegű kapcsolatok alakultak ki. Ilyen lehetett a Megyer törzzsel szövetséget kötött, katonailag kitűnően szervezett népcsoport, a székely helyzete is. (folytatjuk) Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-4
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
